Utolso nyar Primerolban

Masnap az allomas bougainvillea-bokra mellett vartam a tizorai Micheline-re, ami Tillie-t is elvitte. Hajadonfott, a legviseltesebb oltonyomben, kezemben a kis fekete boronddel egy voltam a mozgositottak kozul. A vilagos vonatfulkeben halalos csendben ult a sok barnara sult, fenyes, fekete haju fiatalember. Nekem is szoritottak helyet. Lenyujtottam a kezem, Louve a peronon allva megcsokolta, gyonyoru szemeben konnyek csillogtak. Elindultunk. Louve a kezemet szorongatva futott meg par lepesnyit. Aztan felharsant a Micheline furan vidam kurthangja, es eltunt a bougainvillea lila viraga.Beleptem hat a tortenelem surujebe"e; - er veget (szakad felbe?) a szoveg, melyet Robert Merle tobb mint fel evszazadon keresztul titokban tartott, s amelyrol, Merle legelso irodalmi alkotasarol tehat, sokmillios olvasotabora igy 2004-ben bekovetkezett halalaig mit sem tudhatott.A megkapo atmoszferaju kisregeny a haboru, a nemet hadifogsag poklabol visszatekinto, irodalmi igenyu visszaemlekezes a maris messzi multba hullo utolso bekeev, 1939 baljoslatusagaban is nagyszeru nyarara. A kesobbi nagy Merle-regenyek alaphelyzete ez: a szemelyt pusztan eszkozeve targyiasitani akaro tortenelem, es a vele valo egyenlotlen kuzdelemben orlodo - edzodo? - ember meseje.