Nyírfaerdő

„Nagyszerű várakat épített a nedves homokból, bástyákkal, vízárkokkal, bekerítette fallal, kerteket ültetett köréje. Egyszóval folytatta azt, amit már egyéves korában elkezdett: dolgozott, mindig dolgozott. Közben a gyűjtőszenvedélye sem hagyta el. Ahány skatulya került a kezébe, azt mind magához vette, megverekedett érte a nagyobbikkal. Általában az a természete, hogy mindent magához kaparít, mindent félretesz, megőriz, semmit sem vet meg, semmit sem tart fölöslegesnek.
A játékai, ha háromévesek is, mind újak, gondozottak. Amit egyszer a csöpp kis formás kezébe vesz, annak már értéke van, különös egyéni becse, az ő egyéni értékelésén keresztül. Különben is, a legnagyobb materialista. Szereti a pénzt és azt is gyűjti. Mikor hazulról eljöttünk és válogattunk a játékaik között, miket hozzunk magunkkal, egy kis gyöngyházerszényt találtunk megtömve pénzzel: száz és ezer koronásokkal.”