Kyvagioken

Ki vagyok en? ? kerdi a nyolcvanket esztendos Dery Tibor uj regenyenek cimeben. De hiszen ezt kerdezte mindig is, ifjukori naturalista novellaiban es szurrealista-expresszionista-dadaista verseiben csakugy, mint A befejezetlen mondat-ban, az Itelet nincs-ben, a Kedves bopeer...!-ben. A Kyvagioken-ben Dery Tibor eletenek legfontosabb epizodjait villantja fel, orvenylo forgatagban, sodro lendulettel; emlekei ezuttal az ironia, a szatira fenytoreseben jelennek meg, hogy a kaleidoszkop arabeszkjei mind jobban kirajzoljak egykori es mai ismeroseinek alakjat, a varosokat, tajakat, ahol elt, elmenyeit es kepzelgeseit, a valosagot es az almokat, kivaltkepp pedig mindenkori hoset: onmagat. Az iro hol tunderien jatekos, hol fogcsikorgaton keseru humora, akasztofahumora emeli ki az egyeni sors esetlegessegei mogott megbuvo melyebb tartalmakat: Dery Tibor megszenvedett, ellentmondasokbol kialakult es ma is termekeny, ellentmondasokkal gazdag filozofiajat. A Gyilkos s n, e ktet msik nagyszerA rsa, mintegy rmel a Kyvagiokn-re: a nmetorszgi kjgyilkossg rmtrtnete csak alkalom s rgy arra, hogy az r mintegy behelyettestve magt a gyilkos szemlybe, az ember mindenkori agresszijnak termszetrajt adja, s tl azon mA vsz s trsadalom kapcsolatt, viszonyt fogalmazza meg.