Jo kozgazdasagtan nehez idokre

Miert lassul a gazdasagi novekedes? Megoldas-e a feltetel nelkuli alapjovedelem? Miert nepszeruek a bevandorlasellenes politikusok? Elkerulheto-e a klimakatasztrofa? Milyen hatassal lesz a robotizacio a munkaeropiacra es a joletre? Fokozza-e a tarsadalmi egyenlotlensegeket a nemzetkozi kereskedelem? Lustava teszi-e az embereket a penzbeli tamogatas? Hogyan kezeljuk a migraciot? A vilag legegetobb kerdeseire es kihivasaira aligha lehet egy 140 karakteres Twitter-bejegyzesben valaszolni. A kozgazdaszok megosztottak, a politikusok tobbsege pedig az orrunknal fogva vezeti a szavazoikat. Egye kevesebb idonk van a kozos beszelgetesekre, ertelmes vitakra, hogy valodi valaszokat keressunk az emberiseg jovojenek legnagyobb kihivasaira. Mindez csak gerjeszti elegedetlensegunket es a bizalmatlansagunkat - ugy tunik, szinte lehetetlen kitorni ebbol az ordogi korbol. Abhijit V. Banerjee es Esther Duflo - kozgazdasagi Nobel-emlekdijas szerzoparos szerint minden szukseges tenyezo a rendelkezesunkre all, hogy megoldjuk az emberiseg elott allo kihivasokat. Az eroforrasok atgondolt elosztasahoz es felhasznalasahoz azonban hianyzik egy jo kozgazdasagtan. Rengeteg empirikus vizsgalatra epitve meggyozoen ervelnek amellett, hogy olyan forradalmi szemleletvaltasra van szukseg a kozgazdasagtanban, amely az emberek viselkedeset, erzelmi es lelki reakcioit is figyelembe veszi. Meglatasuk szerint csakis az egymas kolcsonos tiszteletere epulo kozos gondolkodassal hidalhatjuk at a velemenykulonbseget, szamolhatjuk fel a bizalmatlansagot, es bonthatjuk le a kozenk emelt falakat. A tet eleg nagy: ha sikerul, az utokor majd halaval gondol erre a korra, ha kudarcot vallunk, az felbecsulhetetlen vesztesegekkel jarhat.