Emlekezz ram, William Carter!

Hova tuntel? Hat eve egy bisztroban megismerkedtem egy sraccal, de vegul elsodort minket egymastol az elet. Egeszen pontosan o nem jelent meg a kovetkezo talalkozonkon. William Carter volt az a bizonyos srac, akit most apam cegeben latok viszont, ahol en is dolgozom. Mikozben epp panikba esek, es probalok kuzdeni a gyomromban repdeso pillangokkal, es kozben normalisan viselkedni, rajovok, hogy o meg csak nem is emlekszik ram. Nem tudom, megkonnyebbulok-e vagy epp osszetorik a szivem. A dolgok tovabb bonyolodnak, amikor megtudom, egy csapatban kell dolgoznunk. De legalabb megmondom neki, hogy jelenleg nem erzek iranta semmit. Nehogy mar elbizza magat. Mikozben listakat irok, es igyekszem komoly valtozasokat elerni az eletemben mert eldontottem, hogy en leszek a sajat eletem fohose , nem segit a dolgon, hogy William itt van a kozelemben. Fokent, amikor folyton egymast bamuljuk a megbeszeleseken. Aztan olyan helyeken bukkan fel, ahol a legkevesbe sem szamitanek ra... peldaul vakrandikon es szexbarokban. Tudja, hogy szeretem a nyalas dumakat, es el is halmoz veluk, valamint titkos kis uzenetekkel, amiket az irodamban hagy. De a lenyeg: meg mindig nem vagyok belezugva. Kizart. Bar megigertem magamnak, hogy soha nem varok egy pasira sem es nem halogatom a sajat eletem, felek, William Carter keresztulhuzza a szamitasaimat Nem tudok mas fele nyitni, mert meg soha semmire nem vagytam annyira az eletemben, mint William erintesere. Mindketten tudjuk, hogy vesztesre allunk, ugyhogy mindig ujra es ujra kijelentjuk: nem tetszunk egymasnak. Mar nem. Egyaltalan nem. Egy kicsit sem. Ella Maise nemzetkozi bestsellerszerzo romantikus regenye a masodik eselyrol mesel nekunk, es arrol, hogy a szivnek az esz nem parancsolhat. Mar az elso fejezetnel tudtam, hogy ez a konyv nagy kedvencem lesz! Reading in PJs Reviewer Blog